Márton-napi finomságok

„De szeretnék gazdag lenni,/ Egyszer libasültet enni” – József Attila elhíresült verssorai arról árulkodnak, hogy száz évvel ezelőtt a libahús a gazdagok kiváltsága volt, a szegény költők csak álmodozhattak róla. Szerencsére manapság a libasült a legtöbb családnak már nem tartozik a megengedhetetlen luxus kategóriájába. Közeleg Márton napja, ünnepeljük hát a ludakat és Szent Mártont!
November 11. Szent Márton napja, melyhez számos népszokás és megemlékezés kapcsolódik a világ több országában. A legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni, ezért egy libaólba menekült, hogy ott rejtőzzön el. Aki látott már libákat, az tudja, hogy milyen hangosak tudnak lenni, ez okozta szegény bujdosó Márton vesztét is – a libák hangos gágogásukkal elárulták rejtekhelyét, így mégiscsak megválasztották püspöknek. Márton napján hagyományosan emlékezünk a püspökre, illetve felkészülünk a karácsonyt megelőző böjti időszakra, a hosszú és hideg télre.
Nagyszüleink még ismerték a Márton napi időjóslást, és az aznapi időjárásból próbáltak a tél végi napokra következtetni. „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” A sülit liba mellcsontja szintén a következő télről árulkodott. Ha hosszú, fehér a lúd csontja, akkor szép havas tél lesz, ha viszont rövid és barna színű, akkor saras. Mára ezek a néphagyományok jórészt a feledés homályába merültek, de a Márton-napi lakoma még ma is divat sok családban. A libaleves, a párolt lilakáposztával és zsemlegombóccal tálalt libasült ízletes ebéd az egész családnak, érdemes hát előkeresni nagyanyáink receptjét és megkérni édesanyánkat, tanítson meg bennünket a jól bevált libás receptek elkészítésére.
Ha idén nincs ideje saját kezűleg elkészíteni őket, ne búslakodjon, a Cityfood ételfutár ugyanis ebben az évben is készül pompás libás fogásokkal. Keresse étlapunkon a Márton-napi finomságokat, higgye el, nem fogja megbánni!